Ma Is Futok

▫️Eper▫️Annyi csodás helyen jártunk már a futásnak köszönhetően, belföldön és külföldön egyaránt

Ez pedig az egyik kedvenc képem tavaly ilyenkorról, Szlovéniából🥰 Szinte érzem még azt a friss levegőt. Talán egy kis esőzés utáni reggel volt, a felhők még ültek a hegytetőn. Jól eső nosztálgiázás.

Persze hogy egy futóversenyt kötöttünk össze a nyaralással, mint ahogyan azt az elmúlt időben jó párszor tettük. A Soca outfoor futófesztiválra mentünk, ami szuper verseny volt és remélem, hogy még lesz alkalmunk visszatérni.

Nagyon ajánlom bárkinek, aki egy közeli külföldi terepfutóversenyt keres, mert csodás tájakon visz, nagyon jó szervezés, kedvesek az emberek és baromi jó a hangulat. És a kedvencem, hogy egy folyón keresztül lehet befutni a célba. Higyjétek el ott a végén az már nagyon jól esik, hogy vizes leszel🤭

▫️Satya▫️sejtettem, hogy nem leszek ott teljesen fejben és ha puffanok, akkor ez most lesz. Kibuktatott egy gyökér. Tippek gyors sebgyógyulásra? Bármit szívesen fogadok

▫️Satya▫️az előző búcsúposztom az egyik nem is igazán szeretett futócipőmtől volt. Most viszont itt az ideje elköszönni a DD Runners pólómtól, mert már kimosva is büdös izzadtság szava van. Megértem, sok óra benne van. Pont a legutolsó futásomnál gondoltam arra, hogy Dórinak és Zazának mennyit köszönhetek. Zaza tanított meg ésszel futni. Sokszor mondta is, hogy okos futó vagyok, ismerem a testem és olvasom is. A legjobb döntésem volt viszont elköszönni tőlük, aztán ki tudja meddig. Amire szükségem volt, megkaptam és a saját utamat járom. Minden maratoni verseny előtt eszembe jut Zaza egyik mondata, hogy a feléig csak “felkocogunk”. Eljuttatott a bűvös 1:30-as félmaratoni alá, onnan már egyedül mentem 1:20-at, de a dd runners alapok kellenek. Szóval a posztom valójában nem is búcsúról szól, hanem háláról.