Intuju

Nagyon igaz...

Miért jó haragudni? Mert minden haragvással igazolom magamnak, hogy felsőbbrendű vagyok. Ha haragszom valakire, akkor rá kell jönnöm, hogy ő csak katalizátor! Előidéz valamit bennem. Érdemes elgondolkodni, hogy mi volt az én életemben ugyanaz a helyzet, történet, esemény, amit benne látok, amit én már megéltem? AZT kell megtisztítani!
(Paksi Zoltán előadása nyomán)

Családi minták és sérülések...

Adott két szülő és egy gyerek. Minden szép a család életében,mikor is a ded 4 éves lesz,és el nem kezdődnek a megmagyarázhatatlan történések: a gyermek elkezd furán zárkózott lenni, néha már-már érthetetlenül sértődött,akár agresszív viselkedést tanúsítani,holott semmi sem változott a család életében. Kutatnak,keresik a megoldást,aggódnak a gyermek miatt,telnek a hónapok,a helyzet pedig nem javul...Mígnem egyszer,egy családi ebéd alkalmával,a nagymama viccesen megjegyzi,hogy "jaj,de emlékeztet engem ez a viselkedés valakire,igaz,kisfiam?!". Értetlenül néz Apa a Nagymamára,hisz nem emlékszik életének ezen időszakára. Elkezdenek beszélgetni,mi volt,hogy volt,miket "produkált" Apuka ennyi idősen. Aztán valahogy szóba kerül,hogy azt nem tudjuk,hogy Apa Apukája(Nagypapa) hogy reagálta le ezeket a viselkedésbeli változásokat,mert ekkor váltak éppen,és már többet volt távol otthonról,mintsem a kisfia mellett...
Ekkor valami elkezd összeállni a puzzle darabkáiból Anyának, hisz a kisfián most ugyanezeket a reakciókat véli felfedezni,pedig ők nem is válnak. Akkor miért?!?
A történetnek lehet sokféle vonzata,magyarázata,oka és kifutása. Engedjük meg most magunknak azt a feltételezést
- hogy lehetséges,hogy Apa nem dolgozta fel a szülei válását, azt, hogy az ő Apukája egyszercsak nem volt ott vele,nem annyit,nem úgy,valami megváltozott az ő megszokott kis csodavilágában,aminek a betonbiztos alapjai a szülei voltak,
- hogy a kisfiú valahogy, valamilyen módon átvette Édesapja meg nem oldott traumáját, fel nem dolgozott sérülését,és ennek a jelei válnak láthatóvá egyszercsak, szinte a semmiből...
És ha mindezt lehetséges okként el tudjuk fogadni,csak egy opció erejéig,és ezen a fonalon továbbindulva,megprobáljuk oldani valahogy a kisfiú terhelt helyzetét,máris tudjuk,érezzük, hogy nem vele kell kezdeni a rendrakást. Apuka az első személy jelen esetben, akivel szépen, gyorsan és hatékonyan rendbe lehet rakni a fel nem dolgozott sérülést (ha ő is akarja,természetesen).Ennek természetes velejárójaként a kisfiúban is oldódni tud a feszültség,hisz ha mi Szülők jól vagyunk,a gyermekeink is nagy valószínűséggel jól lesznek.