Seance

Ez volt a Seance...
Ma már mi sem láthatjuk ebben a formájában, épp csak hordjuk el darabjait és én közben rád gondolok.
Arra, hogy soha semmit nem bántam úgy, mint azt, hogy bár novemberre megszületett a klub, mely addig csak a fejemben és az érzéseim közt létezett, Te mégsem láthattad hallhattad, tapasztalhattad... Pedig hiszek abban, hogy Téged is megérintett volna.
Abban a reményben pakolok / pakolunk ki innen, hogy a történet itt még nem ért véget, hiszen a szeánsz nem egy hely, nem zárható négy fal közé... Ha érdekel mi lesz a sorsa nincs más dolgod csak várni.
Még jelentkezek!

w/