Offdb10track

A National Geographic még 2012-ben a világ legjobb élelmiszerpiacának választotta a St. Lawrence Marketet Torontóban, úgyhogy nyilván nem volt választásunk, ide mindenképp be kellett menni.
Maga az épület egy építészeti újrahasznosítás: a hatalmas, vörös téglás és öntöttvas íves csarnokot közvetlenül Toronto egykori, 1845-ben épült városházájának maradványai köré és fölé emelték 1902-ben.
Odabent több mint 120 hardcore szakosodott árus – hentesek, pékek, sajt-guruk, zöldségesek – tolják az ipart. Sokan generációk óta viszik a családi üzletet.
🍔 Amit mindenképp érdemes itt megkóstolni, az a Peameal Bacon Sandwich: Toronto híres étele, és a városi legenda szerint a Carousel Bakery-nél készítik a legjobban. A koncepciója: egy puha zsemlébe helyezett, kukoricalisztbe forgatott, pácolt és sült sertéskaraj (az úgynevezett kanadai szalonna), amit mustárral szoktak megfojtani.
Persze azonnal rárepültünk a tesztre, és a hype ezúttal nem volt kamu, tényleg finom.
🥧 Azért a nagyobb figyelmet tőlünk a sütis standok kapták, a képek 80%-a ezekről készült.
Ja, és ha valakinek Torontóban támadna honvágya: találtunk Eszterházy tortát és magyar töltött káposztát is.
Tipp:
● az egész kicsit a budapest Nagycsarnokra emlékeztet, csak épp kevesebb a fokhagymafüzér és több a kanadai dollár.
● a legendás szendvics CA$9 körül volt.

A Casa Loma megnézése után kicsit átértékelődött bennünk, hogy mit is jelent a „tágas otthon” kifejezés. 😁
🏰 Az épület Toronto egyik legismertebb látványossága: egy gótikus stílusú, kastélyszerű, hatalmas palota, amelyet Sir Henry Pellatt kanadai üzletember építtetett 1911 és 1914 között.
A 98 helységes magánház a kor legnagyobb és egyik legfényűzőbb rezidenciája volt, tornyokkal, kertekkel, és titkos alagutakkal a kocsiszínig és az istállókig.
Kb 30-40 berendezett szobája látogatható most,
részben eredeti bútorokkal (a többi korhű másolat vagy adomány) berendezve.
📚 Becsülettel végiggyalogoltuk mindegyik szobát, de nálunk a hatalmas könyvtárterem vitte el a pálmát (hiába, egyikünk könyvtáros 🤩), ahol egyszerre akár 10 000 könyv is elfért. (A polcok között itt is van egy álcázott, titkos ajtó, ami a kastély más részeibe vezet.)
21 kandalló, saját telefonközpont több tucat készülékkel, központi porszívórendszer, lift adta a kényelmet, valamint egy akkora sütő a konyhában, amiben egy egész ökröt meg lehetett volna sütni. A lóistállók mahagóniból készültek, az istállópadlót pedig spanyol csempe borítja.
🔌 Pellatt azzal alapozta meg a hatalmas vagyonát, hogy az elsők között jött rá: a villanyáramé a jövő. Megalapította a Toronto Electric Light Company-t (1883), majd – biztos, ami biztos – lenyúlta az első kanadai vízerőmű építési jogát a Niagaránál.
Az első világháború után Pellatt vállalkozásai megroggyantak, ingatlanspekulációi sem jöttek be és a kastély fenntartása is elképesztően drága volt. Összvissz alig 10 évet élhetett nejével a kastélyban, végül az épületet a város vette át adótartozás miatt.
🏰 Az 1920-as évek végén a Casa Loma rövid ideig luxushotelként és exkluzív éjszakai klubként funkcionált, és a szesztilalom idején rendkívül népszerű volt a gazdag amerikai turisták körében.
Ma Toronto egyik legnépszerűbb látványossága.
Tipp:
● a belépő CA$45 (18–64 év között)
● jobb hétköznap menni, hétvégenként a kastély bizonyos részeit lezárhatják privát rendezvények miatt.
● a kastély parkolójában CA$20/autó, de ha nem gond a gyaloglás, kis sétával jóval olcsóbban is megúszható.
● ha egyszer kastélyt építetek, előtte kétszer is nézzétek át a rezsi + ingatlanadó kombót. 😉

🏙️ Pár nap bámészkodás után kénytelenek vagyunk beismerni: Toronto csúnyán rácáfolt az előítéleteinkre. Sokkal változatosabbnak és élhetőbbnek tűnik így pár nap nézelődés után ugyanis, mint ahogy gondoltuk.
🌳 Nagyon sok a park és a zöldterület, szobrokkal, padokkal, és mindenhol teleültetett virágzó növénykaspókkal. A belváros tisztább és rendezettebb, mint amire egy többmilliós várostól számítottunk. Van szemét, de nem lépten-nyomon, drogos is akad, de nem egy zombi-apokalipszis díszletei között sétáltunk.
🚲 Ugyan mi kb 15 km-t gyalogoltunk, de láthatóan jól működik a tömegközlekedés, bár a helyiek erősen bicikli-függők. Sok utcában és minden metrómegálló mellett ott sorakoznak a bérelhető közbringák. A város tele van kiülős kávéházakkal, teraszokkal, éttermekkel és újra virág- és növénysor mindenhol.
🏢 Élvezet sétálni a belvárosban, ahol modern üvegóriások és történelmi épületek sorakoznak egymás mellett. Több negyedben egész utcákat töltenek meg a jellegzetes vöröstéglás viktoriánus és edward-kori házak. Az épületbővítések, modern átalakítások belesimulnak a városképbe, ötletesek, kreatívak. Látszik, hogy a cél nem az, hogy a régi és az új egyformának tűnjön, a modern bővítések sokszor merészek, mégsem hatnak idegen testként. Rengeteg az apró megkapó részlet, hol egy csodás kovácsoltvasportál, aztán egy graffiti, hol egy jó kortárs köztéri szobor...
Az Ontario-tó közelsége sokat hozzáad a város karakteréhez.
Ráadásul közvetlenül a belvárossal szemben lévő Toronto Island Parkba pikk-pakk át lehet ugrani komppal vagy vizitaxival.
Persze mi is átmentünk, és tényleg olyan jó a város látképe a tóról, hogy az egyik legjobb napi élményünk lett. Nem utolsó sorban a kikötő vagy éppen az ég felé nyúló épületek innen a legfotogénebbek.
A szigeteken csak gyalogosan vagy bérelhető bringával lehet szétnézni, hangulatos ösvények, a szigeteket összekötő hidak, piknikezőhelyek garmadája van itt, de találtunk strandot is. (A víz most hidegecske volt.)
Toronto talán nem az a város, amely első pillantásra mindenkit elvarázsol.
Nagyváros persze, a maga 3 millió lakosával (aggromerációval 7 millió!), de néhány nap után egyre több olyan részletet fedez fel benne az ember, amelyek miatt nehéz közömbösnek maradni.
Mi nagyon bírtuk, és a „csak egy napot még” gondolata veszélyesen sokszor felmerült. 😄
Tipp:
● a város tele mélygarázsokkal, CA$20-30/nap.
● a vizitaxi CA$15 /fő csak oda. A komp viszont ingyenes, csak ritkábban jár.