TOK Design

„Ha a Citadella épülete ékkő Budapest nyakán, akkor a tájépítészet az azt körülölelő gyöngysor.” — Glázer Attila, Építészfórum

Egy ilyen helyen a tájépítészet nem versenyez az épülettel — nem is tudna, és nem is akar. A feladat ennél finomabb: emberléptékűvé tenni a monumentalitást. A falak mellé tervezett domborzat oldja a hatalmas kőtömeg és a környezete közötti kontrasztot, a kiültetés pedig csökkenti az erőd vizuális súlyát. A növényzet azt adja a helyhez, amit a kő önmagában sosem tud: a változást, az évszakok ritmusát, a lélegző, élő réteget.

Nem a puszta látvány volt a cél, hanem egy valóban élhető köztér — amelyet nemcsak nézni, hanem használni is érdemes.

Köszönjük Glázer Attilának és az .hu -nak az írást!

A teljes cikk linkje a bioban!

----

"If the Citadel building is a jewel in Budapest’s crown, then the landscape architecture is the string of pearls that surrounds it.” — Attila Glázer, Építészfórum

In a place like this, landscape architecture does not compete with the building—it couldn’t, and it doesn’t want to. The task is more subtle than that: to make the monumentality human-scale. The topography designed alongside the walls softens the contrast between the massive stone structure and its surroundings, while the planting reduces the fortress’s visual weight. The vegetation gives the place what stone alone can never provide: change, the rhythm of the seasons, a breathing, living layer.

The goal was not merely visual appeal, but a truly livable public space—one that is worth not only looking at, but also using.

Thank you to Attila Glázer and Építészfórum for the article!

Article link in the bio.

Nigel Dunnett egy igazi példakép volt a számunkra, akit nemcsak a munkássága alapján ismerhettünk meg, de személyesen is találkoztunk vele több alkalommal. 2021-ben a februári Szakmai Napokon az MTSZ Tájépítészek által szervezett előadás sorozat résztvevőjeként a Covid járvány miatt még csak online tartott előadást, majd 2022-ben ő kalauzolt bennünket körbe a londoni Tower körül, ahol a legújabb projektjét, a Superbloomot tekinthettük meg, ami Erzsébet királynő trónralépésének 70. évfordulójára készült. Ezt követően Budapesten a Szent György téren mutathattuk meg neki az akkori növénydesignunkat, amit ő is elismerően mutatott be a saját platformjain - különösen lenyűgözte az az ötletünk, hogy a virágok közé talajtakaróként epret ültettünk, hogy a környéken lakó sünöknek is kedvezzünk.

Nigel öröksége nemcsak a létrehozott terekben és projektekben él tovább, hanem abban a szemléletben is, amit képviselt: hogy a tájépítészet egy művészeti ág, amelyben a természet és a design nem egymás ellentétei, hanem egymást erősítő erők. Hálásak vagyunk, hogy beszélgethettünk vele a szakmáról, hogy tanulhattunk tőle, és hogy egy rövid időre részesei lehettünk annak a gondolkodásmódnak, amit olyan szenvedéllyel adott át.

Nyugodj békében, Nigel Dunnett.

----

Nigel Dunnett was a true role model for us — someone we not only came to know through his work, but also had the privilege of meeting in person on several occasions. In 2021, as part of the February Professional Days organised by MTSZ, he delivered his lecture online due to the Covid pandemic. Then, in 2022, he personally guided us around the Tower of London, where we had the opportunity to see his latest project, Superbloom, created to mark the 70th anniversary of Queen Elizabeth II’s accession to the throne.

Following this, in Budapest at Szent György Square, we were able to present our plant design to him, which he later shared with appreciation on his own platforms — he was particularly impressed by our idea of planting strawberries as ground cover among the flowers, to benefit the hedgehogs living in the area.

Nigel’s legacy lives on not only in the spaces and projects he created, but also in the mindset he represented: that landscape architecture is an art form in which nature and design are not opposing forces, but ones that strengthen each other. We are grateful to have spoken with him about the profession, to have learned from him, and to have been, even briefly, part of the way of thinking he shared with such passion.

Rest in peace, Nigel Dunnett.