MadebyLight

És a hivatalos sikere sem marad el ennek a különleges háznak. Öröm sok reménytelennek tűnő küzdelem után, amit elmosott az idő már, maradt az öröm!

Egy mélyépítő cég új központja és a dunakeszi közösségi stég terve nyerte az idei Média Építészeti Díját November 7-én 21. alkalommal ismerték el az idei év legkiemelkedőbb építészeti alkotásait a Média Építészeti Díja gála keretében. A 2025-ös megmérettetésén közel 200 munka versenyzett egymással. Az Építészfórum szervezésében megvalósuló eseményt az Uránia Nemzeti Films...

A regeneratív jövőről való közös gondolkodás legutóbbi témája a lecsendesedés, a belső fókusz és a jelenlét szerepe volt az egyre gyorsuló világunkban.

Nagy öröm, hogy alakul-formálódik egy elkötelezett, nyitott közösség, akikkel már harmadik hónapja közösen keressük, milyen lehet az az új világ, amelynek mindannyian társ-teremtői vagyunk.

Köszönjük András, hogy megosztotta velünk a 17. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjára benyújtott pályázatot. A “Present” sokszínű alkotói csapata egy olyan koncepciót vázolt fel, amely segít megállni, befelé figyelni, és újrakapcsolódni önmagunkhoz a kiábrándultsággal teli, túlingerelt, elidegenítő környezetben. Bár a pályázat nem nyert, és a 2020-as Biennále a világjárvány miatt elmaradt, paradox módon éppen ez a leállás hozta el azt a fajta csendet, amelyről a terv is szólt.
👉 Építészfórum - Pályázat: https://epiteszforum.hu/present-dobos-andras-terve-a-velencei-biennale-palyazatara

Szilágyi Klára a labirintusok lenyűgöző világába kalauzolt bennünket. A labirintus – az útvesztőktől eltérően – egyetlen úton vezet befelé és vissza, az elmélyülés, a belső utazás tere. Egykori beavatási szertartások, gyászfeldolgozás és termékenységi rítusok eszköze volt, ma az önismeret, meditáció és kapcsolódás egyszerű, mégis mély hatású formája.
Ha szeretnéd személyesen is megtapasztalni, látogass el a budapesti Mátyás-hegyi kőfejtő parkban található labirintushoz, vagy keresd Klárát további információkért.

A második interaktív részben a participáció fogalmát jártuk körbe négy kérdés mentén:
1. Mit jelent számunkra a participáció?
2. Mit jelent a gyakorlatban?
3. Ebben a mi folyamatunkban mit gondolunk tenni?
4. Itt és most milyen ötleteink vannak, mit teszünk bele?

A beszélgetést a következő alkalommal folytatjuk:
re:CONNECT Nature
2025. május 27. 17.30
LumoConcept

Hamarosan jelentkezünk további részletekkel!

👉Ha szeretnél bekapcsolódni, itt tudsz feliratkozni: https://madebylight.eu/hu/feliratkozas/

Köszönjük a helyszínt LumoConcept

Fotók: Ferenc Haasz, Balogh András Miklós

„Évekkel ezelőtt Margaret Mead antropológust megkérdezte egy diák, hogy mit tart egy kultúrában a civilizáció első jelének. A diák azt várta, hogy Mead majd a halhorgokról, agyagcserepekről vagy kövek őrléséről szól majd. De nem így történt. Mead azt mondta, hogy a civilizáció első jele egy ősi kultúrában egy eltört combcsont volt, amelyet meggyógyítottak. Elmagyarázta, hogy az állatvilágban, ha eltöröd a lábad, meghalsz. Nem futhatsz el a veszély elől, nem juthatsz le inni a folyóhoz vagy nem tudsz vadászni, vagyis táplálékot szerezni. Ekkor te egy darab hús vagy a vadállatok számára. Egyetlen állat sem él túl egy törött lábbal, mert túl hosszú idő kell ahhoz, hogy a csont összeforrjon. Ez a törött és meggyógyított combcsont bizonyíték arra, hogy valaki időt szánt arra, hogy az elesettnél maradjon, bekötözte a sebét, biztonságos helyre vitte az illetőt, és vigyázott rá a felépüléséig. Valakit átsegíteni a nehézségeken, ott kezdődik a civilizáció. Akkor vagyunk a legjobbak, ha másokat szolgálunk.”