Tony Chen Lin

This Sunday in Brussels with Balázs Dolfin!

Duo Violoncelle - piano: Balàzs Dolfin et Tony Chen Lin le 22 février Balàzs Dolfin de retour à Bruxelles pour un nouveau programme

Szervusztok! Grüß Gott! 大家好!
We look forward to presenting this programme on Saturday, February 14 at 11:00am at the Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont of Zeneakadémia / Liszt Academy!

BRAHMS: Sonata No. 1 in E minor, Op. 38
BARTÓK: Rhapsody No. 1, BB 94c
GAO Ping: Sonata No. 2 “Departure” (Hungarian premiere)

🎟️: https://concert.lisztacademy.hu/programs/2026-02-14-balazs-dolfin-tony-chen-lin-chamber-recital-14090

[🇭🇺 Magyar alább]

Gao Ping (高平) is one of the most outstanding representatives of the so-called “sixth generation” of Chinese composers, following the internationally renowned “fifth generation” of composers such as Tan Dun. Born in 1970 in Chengdu and educated in the United States, Gao Ping’s music often combines Western and Chinese traditions.

His Sonata No. 2 for Cello and Piano “Departure” is one such example. Although the work uses a Western form and is written for two Western instruments, a distinctly Chinese aesthetic sensibility and sound world inhabit its musical language. Beyond traces of Chinese folk idioms, the work embodies the spirit of the Chinese “literati” tradition; an ancient culture of poets, calligraphers, musicians and philosophers that valued introspection, quiet restraint and personal spiritual expression. The cello often evokes timbres of traditional Chinese instruments, such as the ancient guqin and erhu, as well as the folk inflections of Chinese singing–speaking-chanting styles. At the same time, Western influences can also be heard, particularly the music of Leoš Janáček, Claude Debussy, and Béla Bartók.

The work is symmetrically structured in five movements, played continuously, resembling the concept of qì (气) in Chinese art. The title is inspired by a poem by the Song Dynasty poet Su Dongpo; it explores the cyclical meaning of the Chinese word shì (逝) – departure – which can signify both an ending and a beginning. This idea is mirrored musically: the piece concludes with the same notes with which it begins.
The ending vividly depicts the final lines of the poem:

“From here with my little boat I depart,
My remaining days at sea I shall start.” 🌊

小舟从此逝， 江海寄馀生。

___

Gao Ping (高平) a kínai zeneszerzők úgynevezett hatodik generációjának egyik legkiemelkedőbb képviselője. Ez a nemzedék a nemzetközileg is ismert ötödik generáció örökségét viszi tovább, amelyhez olyan alkotók tartoznak, mint például Tan Dun. Gao Ping 1970-ben Csengtuban született, tanulmányait később az Egyesült Államokban folytatta; zeneszerzői munkásságában gyakran ötvözi a nyugati és a kínai zenei hagyományokat.

Második cselló–zongora szonátája, a „Departure” (azaz „Távozás”), ennek a szintézisnek egyik mintapéldája. Bár a mű nyugati szerkezeti formát alkalmaz és két nyugati hangszerre íródott, zenei nyelvét mégis egy határozottan kínai esztétikai érzékenység és hangzásvilág hatja át. A kínai népzenei utalásokon túl a mű a kínai „literati” hagyomány szemléletét és szellemiségét is megtestesíti: egy ősi kultúrát, amely költők, kalligráfusok, zenészek és filozófusok köréből állt. E hagyomány nagyra értékelte az önvizsgálatot, a csendes visszafogottságot, valamint az egyéni, szellemi önkifejezést.

A cselló gyakran idézi a hagyományos kínai hangszerek – például az ősi kucsin és az erhu – hangszínét, valamint a kínai népzenére jellemző, éneklő-beszédszerű-kántálásszerű előadásmódot is. Ugyanakkor nyugati hatások is felismerhetők, különösen Leoš Janáček, Claude Debussy és Bartók Béla zenéje.

A mű felépítése szimmetrikus: öt tételből áll, amelyeket megszakítás nélkül, folyamatosan adnak elő. Ez egy áramló, megszakítatlan energiát hoz létre, amely a kínai művészet „chì” (气) fogalmát idézi. A mű címe a Szung-kori (10-13. század) nagy költőjének, Szu Tung-Ponak egyik verséből ered. A szonáta középpontjában a „távozás” gondolata áll, és a kínai „shì” (逝) szó körkörös jelentését vizsgálja, amely egyszerre érthető befejezésként és kezdetként. Ez az elképzelés a zenében is tükröződik: a mű végén ugyanazok a hangok térnek vissza, amelyekkel a darab kezdődik.
A zárás élénken idézi meg a vers utolsó sorait:

„Most kis csónakomon távozom,
hátralevő életem a tengerre bízom.” 🌊