Rena

Idő = Szeretet

Karácsony. A szeretet ünnepe.
Elcsendesül most a világ, s benne a lelke.
Fény gyúl, s a szív is megenyhül,
A múlt, s a jelen egy pillanatra összefonódik belül.

Gyermekkorom emléke még ma is bennem él,
A Jézuska csengője ma is zenél.
Akkor még minden csupa csoda volt,
Minden apró fény varázst hozott.

Nem számított, mi volt kevés,
A szeretet volt a legszebb fény.
Szüleim fáradt mosolya mögött
Ott lüktetett az odaadás, a jóság - mi örök.

Most felnőttként értem meg igazán,
Mi volt az ajándék minden karácsony hajnalán.
Nem dísz, nem fény, nem csillogás,
Hanem szívből jövő adakozás.

Ezért most, mikor újra hull a hó,
S csendben zsong a karácsonyi szó,
Adjunk időt, ne tárgyat, ne kincset,
Adjunk egymásnak jelenlétet, igaz, szerető szívet.

Mert az idő - maga a szeretet,
A legnagyobb ajándék, mit adhatsz mindenkinek.
Nem vehető, nem pótolható,
Csak megélhető, s megőrizhető.

Őrizd hát minden perc varázsát,
Mikor szíved békét talál, s hálát.
S ha múlik is az ünnep fénye,
Benned marad az örök csoda lénye:
az Idő = Szeretet ereje.